Jobb híján
-nem nyüzsögve, csak Benne elmerülve
Szerző: Baranyi József Károli Gáspár dijas
Terjedelem: 340 oldal
Borító: Kemény fedél
Sok furcsaság van ebben a könyvben. Provokatív gondolatok, ne-
hezen azonosítható okfejtések, ki nem mondott sejtetések arról az alig-
alig megfogalmazható dologról, amire időnként úgy utalok, hogy ezt a
„valamit” igenis ismerjük, ezzel az „érzéssel” már találkoztunk. Ez a ben-
nünk levő üresség kitöltésére hivatott „valami” aztán néven lesz ne-
vezve. Ő a „gondolat-adó”, a fix pont, a Teremtő, a megfoghatatlan, lát-
hatatlan, kikutathatatlan Isten, aki Jézus Krisztusban testet öltött, a min-
denség kezdete és vége, az Alfa és Ómega, aki a létezés értelmét, tartal-
mát, irányát és mibenlétét felfedheti előttünk. Ő az emberin túlmutató,
a szavakba nem önthető, Ő az, aki segít reggel felkelni.
A könyv szerzőjének egy másik nem kevésbé provokatív, állan-
dóan visszatérő refrénje annak hangsúlyozása, hogy ezt se tudjuk, meg
azt se tudjuk, sőt talán nem is fogjuk megtudni életünk során, csak majd
valamikor a halálunk utáni jövőben. Mert ezt Isten így látta jónak.
Amennyire szép lehetett az az Éden, annyira bizonytalan, kusza és be-
láthatatlan ez az Édenen kívüli világ. Itt csak bolyongani lehet. Tökélet-
lenségünk, életünk múltbeli, jelenkori, és ha így megy tovább, jövőbeli
megoldatlansága ugyanakkor űz és hajt bennünket, keresünk, kutatunk,
valamelyest előre is jutunk, de soha nem érjük el a megnyugvás állapo-
tát, a „végre megtaláltam, amit kerestem” jóleső érzését. Elménkben Ma-
dách „küzdve küzdj embere” Sziszifusz névre hallgat.
Ugyanakkor a könyv számos írásában nyomon követhető az Isten-
hez visszatalált ember mássága. Amennyire „Isten nélkül nem ember az
ember”, annyira jó dolog személyesen kötődni Istenhez. Így szabadul-
hatnak fel az isteni energiák emberbőrbe bujtatva – olvashatjuk. Igaz,
egy kiegészítő mondat is csatlakozik e megállapításhoz:
